Hosszú hétvége van, és esik az eső. Pont most amikor itthon vannak a gyerekek is, és lenne idő kirándulni vagy csak kiülni a kertbe. Tiszta depresszió. Vagy mégsem? Mert nálunk senki sem szomorú. Sőt nagyon is boldogok vagyunk. Száz okot tudnék a miértre sorolni, de elég egy is ahhoz, hogy boldog legyek, és feltételezem a többiek is így vannak ezzel. Az én egy okom: együtt a Család.
Richard Brodie „ A JOBBNÁL IS JOBBAN”[1] című könyvében van egy gyakorlat aminek az a célja, hogy segítsen tudatosítani a teljesség-szükségleteket. Ez, ha jól értettem meg az író szándékát olyan szükségleteknek a felsorolása ami abban segít engem, hogy jól érezzem magam, boldog és elégedett legyek. Bár többek közt olyan kérdésekre keresi a választ a gyakorlat elvégzésére vállalkozó, hogy „ Milyen nem hétköznapi dolgokban leli örömét, mit csodál másokban, milyen értékek a legfontosabbak a számára, mik voltak az eddigi legnagyobb sikerei az életben, milyen számára az ideális munka, gyermekként mit szeretett játszani, stb.”, a hangsúly a válaszoknál elsősorban nem a felsorolásokon és a tényeken, hanem az érzéseken és az élményeken van! Mintha azt kérdezné minden egyes válasz után az író miért akarod ezt? Hogy éreznéd magad, ha ez így lenne? Mit tapasztalnál meg, mit élnél át, ha ez sikerülne?
Tudom kevés időnk van nekünk asszonyoknak, de olyan sok gyakorlati haszna van a Sikerlista elkészítésének, hogy érdemes rászánni magunkat. Az előnyökből hármat a könyv írója is említ:
1. Mivel a Sikerlistám tartalmazza, fogja össze az egyéni teljesség-szükségleteimet, így amikor úgy érzem valami hiányzik az életemből elég csak elővennem a Sikerlistámat, és végignézni, esetleg bejelölni azt ami megvan, és tudatosítani azt ami hiányzik.
2. Akkor is jól használható, ha nehéz döntés előtt állok, mert a lehetőségeimet és a teljesség-szükségleteimet összevetve segít meghozni azt a döntést ami ott, akkor a leghasznosabb számomra.
3. A célkitűzési „munkát” is nagyon megkönnyíti, mert olyan célokat érdemes kitűzni amik a teljesség-szükségleteimmel, vagy más néven fontosságaimmal, értékeimmel harmonizálnak. Richard Brodie azt írja „ A JOBBNÁL IS JOBBAN” című nagyszerű könyvében, hogy az életcélunk leírásában is ez az első lépés, hiszen bármi is az ember életcélja az valójában a teljesség-szükségleteit elégíti ki.
Az, hogy kinek mi a fontos emberenként változó. Érdekes megfigyelni, hogy a szűk családom tagjainak teljesség-szükségletei bizonyos pontokon mennyire eltérőek, míg több olyan terület is van ahol családon belül is átfedések találhatók. Jó is tudni erről, mert sokkal nagyobb békességben tudunk együtt élni, ha tiszteletben tartjuk egymás teljesség-szükségleteit. Persze ehhez első lépésben az kell, hogy tudjak róla mire van szükségem ahhoz, hogy teljesnek, boldognak, elégedettnek érezzem magam, mert ha a teljesség-szükségleteim ki vannak elégítve, akkor jöhet eső, jöhet szél boldog vagyok és kész.
1: Richard Brodie „ A JOBBNÁL IS JOBBAN”, Bioenergetic Kiadó, 2010 (180-188. oldal)
